10 hagyományos táplálkozási mítosz

Az ilyesféle eseteknek azonban a valóságtól eltérő, tehát csak mítosz jellege van. Nézzünk meg részletesebben a néhány legelterjedtebb tévhitet. A tanácsokat Tamara Starnovská, a Prágai  Thomayer Kórház táplálkozásügyi szakértője adja meg.

1. számú mítosz: A spenót vastartalma nagyon magas

Az egyik leggyakoribb mítosz a spenót tápanyag tartalmára vonatkozik. Nagyon elterjedt nézet, hogy a spenót vastartalma nagyon magas. A tévhithez a spenót tápanyagtartalmát  megvizsgáló tudósok járultak hozzá, akik az eredmények publikálásakor a vas mennyiség tizedes vesszőjét egy hellyel jobbra tolták el. Valóságban a spenót vastartama egyáltalán nem kivételesen magas. Ennél például a sertésmáj is többet tartalmaz.

2. számú mítosz: A zsír káros hatással van a szervezetre 

Ebben az esetben is érvényes, hogy a túl sok káros lehet.  Az emberi szervezetnek a zsírra is, illetve a telítetlen zsírsavakra is szüksége van (ezt a tengeri halak, dió, napraforgómagok és tökmagok, stb… is tartalmazzák) ugyanúgy, mint a fehérjékre vagy vitaminokra. A telítetlen zsírsavak előnye a telített zsírsavakkal szemben az, hogy fontos szerepet játszanak az érrendszeri bántalmak és a szívbajok megelőzésében. A táplálkozás tudományi szakemberek a test tömeg arányához viszonyítottan a 80-120 gramm mennyiségű egynapi zsír adag (elsősorban a telítetlen zsírokat) fogyasztását javasolják. Ennek a felső, 120 grammos határértékét azonban már inkább sokallják, és helyeselik, hogy a napi energiaszükséglet 30-35%-át a zsír (tehát az összes zsír) képezze, ami a kb.  75-90 gramm mennyiségnek felel meg, és ennek a 68-80 grammját a telítetlen zsírsavakkal kellene fedezni. Vigyázat! Az itt feltüntetett zsír összmennyisége magába foglalja az egyéb élelmiszerek (soványhús, péksütemény,…) által tartalmazott zsírokat is. 

3. és 4. számú mítosz: A zsír nyálkát képez, hormonokat és antibiotikumokat is tartalmaz  

Szintén tévhit az az állítás is, hogy a tej fogyasztásának a káros következménye a nyálkaképződés. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a tej fogyasztása nem növeli a nyálka képződését, amennyiben az adott személy nem szenved tejérzékenységben vagy  tejtermék allergiában.

Alaptalan szintén az az állítás is, miszerint a tej hormonokat és antibiotikumokat is tartalmaz. A haszonállatok tenyésztése állandó állategészségügyi vizsgálatok útján van felügyelve, és ha mégis megtörténik, hogy ha pl. valamelyik tehén antibiotikummal van gyógyítva, akkor az állategészségügyi felügyelet biztosítja, hogy ennek a tehénnek a teje ne kerülhessen forgalomba. A hormonokból származó hagyományos hiedelmek abból a tévhitből erednek, hogy a tejprodukció növelése érekében a teheneknek állítólag különféle hormon-készítményeket adnak be. Az ilyesféle tápkiegészítők használata azonban a Cseh Köztársaságban, az európai jogrendhez hasonlóan, tiltva van. Tehát a tejben jelenlevő hormonokból eredő indokolatlan félelem teljesen felesleges.   

5. számú mítosz: A pástétomok hulladékokból vannak előállítva

Sokaknak az az általános véleménye, hogy a pástétomok gyanús nyersanyagokból vannak előállítva. Ez is egy nagy tévedés. A pástétomoknál - a többi élelmiszerhez hasonlóan – a termék minősége a gyártójától függ. A Cseh Köztársaságban tevékenykedő neves élelmiszergyártók a nyersanyagok minőségét nagy figyelemmel kísérik, mivel tudják, hogy a felhasznált nyersanyag milyen nagy jelentőséggel folyásolja be az előállított termék végső ízét. A gyakran hallható mítoszokkal ellentétben a pástétomok nagyon magas minőségű húsfélékből és egyéb ízesítő komponensekből vannak előállítva. Az alapvető nyersanyagot sok esetben a máj képezi, amely magas vastartalommal, illetve egyéb nagyon értékes összetevővel is rendelkezik. A pástétom előállítási folyamata, a kezdettől a befejezésig, állandó felügyelet alatt van, és az alkalmazottak a teljes munkaidőben kötelesek betartani a szigorú higiéniai követelményeket, illetve a megfelelő alkalmazott gyártástechnológiát is.

6. számú mítosz: Adalékanyagok vagyis az „E-számok” az egészségre károsak

Az adalékanyagokból, tehát az „E-számok-ból” eredő aggályok eléggé túlzottak és feleslegesek is. Az adalékanyagok számos vásárlót ijesztenek el, és ezeket szereket nagyon sokféle mítosz, féligazság vagy éppen a kimondottan félrevezető tájékoztatás is jellemzi. Nagyon sokan inkább az adalékanyag mentes élelmiszereket vásárolnák meg, de néhány élelmiszer kategória ezeket nem képes nélkülözni. Az adalékanyagok korábban is, illetve  jelenleg is a modern élelmiszeripari technológiák elválaszthatatlan részét képezik, és tudatosítanunk kell, hogy az adalékanyagoktól mentes élelmiszereket, tekintettel ezek küllemére, ízére vagy állagára, a szokásos fogyasztó egyszerűen nem is vásárolná meg. Az élelmiszerekhez ezek az adalékanyagok éppen azért vannak hozzáadva, hogy megőrizzék vagy javítsák az élelmiszer tartósságát, küllemét, állagát, ízét, illatát stb.

Vegyük figyelembe, hogy az „E-szám” feltüntetése nem jelenti azt, hogy az adott élelmiszer minősége valamiféleképpen csorbítva legyen, sőt, hogy az egészségre káros hatással legyen – például az E160 jelzés az egyszerű béta-karotinra utal, amelyet máskor a gyógyszertárban vásároljuk meg, vagy pedig az E300 szám, amely a mindenkinek hasznos C vitamin jelenlétét fejezi ki.

7. számú mítosz:  A konzerv tulajdonképpen a tartósító szert jelenti

A cseh fogyasztók körében nagyon elterjedt az a hagyományos mítosz, hogy a konzervek magas arányú tartósító szereket tartalmaznak, és emiatt célszerűbb a hűtött és friss terméket megvásárolni. A konzervek azonban nem igényelik (sokak számára meglepően) a tartósító, konzerváló szerek használatát. A tartósításukat ugyanis a hőkezelési folyamatuk, nem pedig a vegyi összetevők felhasználása, biztosítja. Ez a hőkezelési eljárás eltávolítja ugyanis a mikroorganizmusokat lényegében úgy, hogy a konzerv tartalma elégségesen magas hőmérséklet hatása alá van kitéve a megfelelő időtartamon át. A hőkezelési  feltételek teljesítése útján a hermetikusan elzárt élelmiszert nem érheti semmiféle mikrobiológia romlás, és a fogyaszthatósági biztonságát megőrzi a nagyon hosszú időn át is.

8. számú mítosz: A zsírszegény élelmiszerek fogyasztása soványodást eredményez

Bizony még ez a mítosz sem állja meg a helyét. A zsírszegény élelmiszerek valóban  kevés zsírt tartalmaznak, sőt egyesen zsírmentesek is lehetnek, de viszont másfelől nagy mértékben tartalmaznak cukrot, és gyakran az összetételük sem ideálisan arányos. Az ilyesféle élelmiszerek vásárlásakor a zsír tartalmán kívül tehát fontos megvizsgálni szintén többi összetevő mennyiségét is. Egyébként a súlyfeleslegtől nehezen szabadulunk meg.

9. számú mítosz: A gyümölcsöt korlátlanul fogyaszthatjuk, hiszen ez egészséges

Gyakran hallhatjuk, hogy sok gyümölcsöt is elfogyaszthatunk az elkövéredés veszélye nélkül. De ez egy nagy tévedés! A gyümölcsök ugyan vitamindúsak, de  cukrot is magas arányban tartalmaznak.  Természetesen sok minden függ a gyümölcs fajtájától, a feldolgozási módjától, és például a 100 g dinnye és 100 g  szárított datolya energia tartalma között óriási különbség van. Persze a fogyasztandó mennyiség is szerepet játszik, és például fél kilónyi dinnye elfogyasztása nem jelent a fogyasztók többsége számára semmiféle problémát, de ugyanennyi szárított datolya elfogyasztása már problémákkal járhat. Általános érvényű, hogy a kevésbé érett gyümölcsök glükóz tartalma jóval magasabb, tehát ezeknek a fogyasztása hátrányosabb is. Minél érettebb a gyümölcs, annál inkább magasabb arányban tartalmaz fruktózt, ami viszont a szervezetünk számára jóval előnyösebb. A banánnak specifikus szerepe van, mivel a teljes érettségi szakaszában, a péksüteményhez vagy körítéshez hasonlóan, keményítőt is tartalmaz. Az említett okok (a könnyen felszívódó egyszerű cukrok magas energia tartalma) miatt javaslatos, hogy a gyümölcsféléket főleg a délelőtti órákban, vagy pedig sportolást megelőzően fogyasszuk el, amikor fennáll annak az esélye, hogy az így szerzett energiát hamarosan kiadjuk, ami viszont a késő esti órákban már nehezebbé válhat. Ügyelnünk kell arra is, hogy a gyümölcsszörpök is nagy mennyiségű cukrot tartalmaznak. Ha ennek ellenére sem vagyunk képesek ellenállni, akkor javaslatos, hogy az ivást megelőzően a szörpöt legalább az 1:1 arányban ivóvízzel hígítsuk.

10. számú mítosz: Este öt óra után nem szabad enni

Ez az állítás csak akkor lenne megfelelő, ha már hét órakor mennénk aludni. Annak érdekében, hogy a energiaszükséglet a szervezetbe folyamatosan legyen bevitelezve javaslatos, hogy az utolsó napi étkezésünk a lefekvés előtt két órával korábban történjen. A délutáni öt órától a reggelig tartó idő túl hosszú lenne, és szervezetünk ezután igényelné a hiányzó energia gyors pótlását, illetve eltárolását.

Tamara Starnovská, a Prágai  Thomayer Kórház táplálkozásügyi vezető szakértője

 A fenti szöveg a Hamé-céggel együttműködve lett megfogalmazva.